éjnek és a napnak
mának is - holnapnak
magamnak adlak

Varga Tamás: Líra

Jelen mű megpróbálja arra a szeretetáramra irányítani a figyelmet, melyet élete folyamán bármelyikünk a legkézenfekvőbb módon tapasztalhat meg. E tekintetben a „Líra” fogalma jóval túlmutat valódi jelentésén. A belénk ültetett különféle meggyőződés és a hit iránti vágy hozzásegíthet ahhoz, hogy ennek valódi megnyilvánulásait elmélyíthessük. Akár új értelmet nyerjenek. A megszokott, az újra és újra megélt, átélt emberi kapcsolatok, magatartásformák megjelenítésével.

Bárhol is élünk a világban, bármilyen környezetben vagy anyagi helyzetben, életünk során legalább egyszer szembe találkozunk azzal a ténnyel, hogy e szeretetáram körbe vesz minket, áthat minden általunk érzékelhető létezőt. Hogy szűkebb otthonunk a Föld, ennek mindössze csak parányi élvezője.

Eltérő módon vagyunk erre nyitottak vagy éppen elzárkózunk. De bárhogyan is dönt az ember és a szerint rendezi be életét, megnyilvánulása végig kíséri napjait.

E néhány haiku és vers egy személyes szemlélődésre ad lehetőséget, mely az állatvilágban, emberi létünkben, valamint az egyre bővülő ismereteink által magában az univerzumban észlelhető jelenségek képében jelenhet meg.

A befogadás, a vágyakozás, a beteljesülés és az elválás. Az eszmény és a valóság. A fizikai és lelki társ. A ragaszkodás, a gondoskodás. A kihasználhatóság, a sebezhető odaadás. Az elvárás és a kompromisszum. A keresés, az elutasítás, a távolság és a közelség…

Minden megőrzött pillanata meghatározó részünkké válik azok pozitív és negatív visszajelzéseivel együtt. Emlékeket élünk, nyerünk és jelentünk másoknak. Örök vagy éppen időszerű értékek szerint. Családban, munkahelyen, iskolában. Barátságban, szerelemben. Közösségben vagy egyénileg egyaránt.